Kezdőlap  Tartalom


Fodor Ákos:
Idéző jelek

 

 

Magvető Könyvkiadó - Budapest

© Fodor Ákos, 1979

* * *

 


 

Tartalom

[fülszöveg]

Xéniák

(1)   (2)   (3)   (4)   (5)   (6)   (7)   (8)   (9)   (10)   (11)   (12)   (13)   (14)   (15)   (16)   (17)   (18)   (19)   (20)   (21)   (22)   (23)   (24)   (25)   (26)   (27)   (28)   (29)   (30)   (31)   (32)   (33)   (34)   (35)   (36)   (37)   (38)   (39)   (40)   (41)   (42)   (43)   (44)   (45-49)   (50)   (51)   (52)   (53)   (54)   (55)   (56)   (57)


Lakoma

(58)   (59)   (60)   (61)   (62)   (63)   (64)   (65)   (66)   (67)


Örökbefogadás

Bertold Brecht (- Paul Dessau): Recitativok és songok a KAUKÁZUSI KRÉTAKÖR című színműből

Stefan George: 7 vers A FÜGGŐKERTEK KÖNYVE című ciklusból

(4)
(7)
(5)
(11)
(15)
(13)
(6)

Peter Hacks: Monológ és jelenetek a PREXASZPÉSZ című színműből


emlék-művek

Halványuló kép
Epiktetosz Visszhang
Hommage I.
Portré, Gyufalángban
Kavafisz visszhang
Hommage II.
Meander
George visszhang
Hommage III.
Februári ág


elégiák

Pénelopé II.
Románc
Hír
"mivel, sajnos, akkoriban már megtanítottak...
Alapművelet
Üzenet
Nyílttér
Apológia
Farkasszemközt a Szfinxszel
Fehér kendő lobog, látszólag minden ok nélkül
Egy haiku túlcsordul
(Akár-
Canticum Canticorum
Homokóra
Civilizáció III.
Egy oldal az expedíciós naplóból
Ecce homo V.
Magánügy
(Ugyanaz...
Hárün Ar Rasid
Között

 

 

Eleje

 

[fülszöveg]

Semmit sem lehet igazán végigmondani (hát még végighallgatni!) - akkor már inkább az ellenkezőjével próbálkozom. Keresem a Szükséges Minimumot; a hordozható kivitel-lel kísérletezem. Ennek a törekvésnek anyagválasztási és egyszerű mennyiségi konzekvenciái is vannak - engem most elsősorban ezek foglalkoztatnak. Terjedelmes, drága, kényes holminak csupán kínzó hiányát cipelhetjük magunkkal ilyen-olyan számkivettetéseinkkor; a "portable" élmények viszont, az idézhető dallamok, a felidézhető képek, emlékezetes érintések életünk fájdalomcsillapítói lehetnek.
Másfelől: ugyan ki tudhatná, nem mondta-e el már első tíz szava között azt a hármat (kettőt?, egyet?), amiért érdemes volt
megtanulnia - úgy-ahogy - beszélni? E meggondolás is szerénységre int.
Terjedelmesebb megnyilatkozásaimat úgy tekintem, hogy azokból (idő vagy tudás hiányában) még nem sikerült kihagynom a romlandó fölösleget. Ez a jegyzet is ilyen.

Fodor Ákos

* * *

 


 

RONDÓ

a r r a  gondolok: igencsak irigyeltem
a vizen üldögélő sirályokat, ahogy a hal-, és madár-lét
megfoghatónak tetsző határvonalán
olyan természetességgel ringatóztak, mint maga
a - nevezzük így - határvonal. (Némelyik
épp startolt ill. landolt, heves szárnyberregtetéssel,
ám az alaphelyzethez képest az ilyesmi csupán
alkalmi akció volt s hamar túlestünk rajta; közben
se zavarta meg a hullámzó nyugalmat.)
A  d o l o g
természetéből adódóan, sohasem volt két sirályfej egy-
magasságban (miközben helyzetük - a hűsölés nyugalma
e váratlanul meleg, szelíden villámló fényü
őszben - kétségkívül egy-magasságú volt) és ez csupán
annyit tett, hogy a nyugodt folyó legkisebb hulláma is
sirályba-öltözötten játszhatta (eképpen láthatóvá
lett) tisztes kis szerepét - mert, valljuk meg, különben
gyilkos, toronymagas, bőgve-zuhogó legyen a hullám,
ha azt akarja, hogy észrevegyük.
És közben persze
a villamos is haladt a maga szögletes-lármás
módján és én is üldögéltem rajta a magam módján; a milyen-,
és milyen-létnek ugyan mijén? s hogy mindez
a folyóéval egy irányban történt, vagyis az, hogy
egyfelé menet hagytuk el egymást: a legeslegszomorúbban
a r r a  gondolok

tartalom

 

 

 


 

xéniák

 

 

(1)

ha mindenedet
odaadnád érte - mit
adhatnál neki?

tartalom

 

 

(2)

ablakomból nézve, a Város
súlytalan, vonzó, mulatságos;
s ha csak pár lépést kell benne tennem,
már végzetes lépéseket tesz bennem

tartalom

 

 

(3)

lábam előtt ült
egy madár, majd felröppent -
Nehezebb lettem.

tartalom

 

 

(4)

hogy minden lefelé esik;
hogy ifjúból lesz az agg;
hogy az evőket megeszik;
hogy mindezekre süt a nap -
míg csak időnk le nem telik,
sorolhatnánk e dolgokat
s "természetes" mondjuk, pedig
érezzük: fantasztikusak

tartalom

 

 

(5)

biztosítatlan
zuhanunk ki belakott
pillanatunkból

tartalom

 

 

(6)

Nyug-díjnyertes szülőktől származó, egy-
istenhívő, fajtiszta, monogám, nagyalakú
világom elcserélném néhány kisebbre, lakhatóra.
Ráfizetés: majdmeglátjuk szerint.

tartalom

 

 

(7)

ki itt belépsz, tudd:
m i n d e n k i :  bejárat egy
ki-már-sohába

tartalom

 

 

(8)

csíkos öröksapkája volt,
fölgyűrtszárú öröknadrágja volt,
hosszú-hosszú örökviharkabátja volt,
volt zsákvászon vászonzsákja is,
azt is évszakoktól  f ü g g e t l e n ü l  hordta
és folyton fütyörészett;
és átfúrt öngyújtója volt!  l á n c o n
hordta: elővette, visszarakta, elővette, visszarakta,
istenem

tartalom

 

 

(9)

ha közelebb van:
élesebben látni, hogy
elérhetetlen

tartalom

 

 

(10)

Árnyékosak, ragyogók és fölöttébb
titkosak; (csak annyit mondhatok:
e lényecskék többnyire Skorpiók)

minden ízüket-porcikájukat
szeretni kell s lehet -  e z  nem titok;
(e Lényecskék afféle skorpiók)

úgy szétáradnak benned, mint a méreg,
(klasszikusan buták: mindentudók)
e Lényecskék, kik - mondom - Skorpiók.

tartalom

 

 

(11)

aggódva mérem:
m i l y e n  távolság  l e h e t
fej s írás között

tartalom

 

 

(12)

Ha a 0 a helyén áll, az igen helyes,
sőt tiszta haszon, mit megszerezni érdemes,
mert hisz a 0 az 1-ből egyből 10-et csinál,
ha érdeme szerint szerényen a sor végére áll:
értékét meg-10-szerezi az a világ,
mely önnön 0-inak elébe vág;
ámde minden tüstént 1/10-ére lappad,
hol a 0 arcátlanul az élre kaptat:
ha 0-nk a sornak e-végére áll,
az minden értéknek: 9/10 halál.
Fenti 10 sor arról szólt, hogy minek hol jó lenni.
s ezek során tán kiderül, hogy a 0 nem épp semmi.

tartalom

 

 

(13)

állva szomszédos
pellengéreken: m é l y e n
megvetjük egymást

tartalom

 

 

(14)

ÉN kacagtató történeteket tudok rólad,
TE tudod mozgatni a fülét.
Ő a megtévesztésig híven utánozza magát.
MI ügyesen használjuk a többesszámot.
TI sikerrel álcázzátok kiléteteket.
ŐK a legválságosabb helyzetekben is
férfias önuralommal viselik el
minden bajomat.

tartalom

 

 

(15)

jelentős helyen,
istenhátamögötti
időben élünk

tartalom

 

 

(16)

Hogy al- vagy felperesnek minősülök,
ha majd válok a világtól; az ügyet,
hogy ügy legyen: tárgyalni fogják
- s minden bizonnyal
békéltető is tartatik, melynek során
(noha udvarias) igen makacs leszek -
hiába látható be máris könnyen, mindez
m e n n y i r e  mindegy.

tartalom

 

 

(17)

ki kell lépnünk, hogy
megérkezzünk, a jelen
váróterméből

tartalom

 

 

(18)

megtörténik velem az élet
és az élettel megtörtének.
Eldönthetetlen: melyikünkben
lesz nyomtalanabb ez a történet

tartalom

 

 

(19)

micsoda Kert volt!
Virágszándékainkat
tett-gaz verte föl

tartalom

 

 

(20)

mit érünk el? mi ér el minket?
minek is látjuk az elért elérőt?
miféle port, milyen szemünkbe hinthet?
(milyen volt? milyen lesz tőle a tekintet?)
- mi: éleslátók? mi: vakon remélők?

tartalom

 

 

(21)

morális örök-
mozgó: amit nem emelsz
- szűntelen - süllyed

tartalom

 

 

(22)

Jó, ha ezzel számol,
ki beáll a körbe:
lesz kölyökórjásból
komoly, felnőtt törpe.

tartalom

 

 

(23)

Ne adj igazat.
Neked túlsokba kerül;
nekem meg épp van.

tartalom

 

 

(24)

hogy sötétek? hogy büdösen égnek,
kik-mik élettel töltenek?
tesz szemrehányást olajnak, szénnek
a műtőlámpa? hát tehet?

tartalom

 

 

(25)

szivemet veri
a rendfenntartó idő;
szivem visszaüt

tartalom

 

 

(26)

A jólismert, meghitt
történetek legszörnyebb
részletei is milyen jól-
ismertek és meghittek!

tartalom

 

 

(27)

alvaszületett
fajtánk görcsösen óvja
lidércálmait

tartalom

 

 

(28)

Általános Megszólított!
adj több fényt! (Ez  c s a k  fizika:
nem gyönyörködtet a meta-);
fényt, fényt! amíg még láthatok!

tartalom

 

 

(29)

a  d o l o g  úgy fest:
legfestőibb tettünk a
képkeretezés

tartalom

 

 

(30)

rokontalanok rokona
nem lesz se pap, se katona;
lelki- és más ismeretek ellen
nem óvja egyenpuha, restületi szellem

tartalom

 

 

(31)

m i  egy csattanós
ütközés a néma le-
hagyáshoz képest!

tartalom

 

 

(32)

ha kéretlen segítőd elúntad,
házad rágyújtva távozik
s vigyáz rád: annyira károsulj csak,
maradjon, amiért visszahívd

tartalom

 

 

(33)

mire megtanulsz
énekelni, dalod már
rég nem arról szól

tartalom

 

 

(34)

úgy  t e s z ü n k

tartalom

 

 

(35)

egyetlen percem
sincs, amit elcserélnék
egy másik percért

tartalom

 

 

(36)

mire kimondanálak:
lesz-e kinek mit ki mondjon?
folyton csappan az  á l l a g
- így enyhít cseppet a folyamat a  d o l g o n

tartalom

 

 

(37)

mi nyomtalanul
eltünt kint: belénk-szökve
rendezkedni kezd

tartalom

 

 

(38)

az elérhetetlent markolom,
a már-még nem kaphatón
élek: ételem, italom
a ki nem használt alkalom

tartalom

 

 

(39)

jelenségemből,
mint héjából a kagyló:
eltisztulok majd

tartalom

 

 

(40)

többnyire  m á s  jut eszembe:
az utcán is
majdnemek &
másolatok jönnek szembe

tartalom

 

 

(41)

hiánya: minden
elvesztése: hivatás:
jobb-rosszabb: kevés

tartalom

 

 

(42)

Hogy untatlak. Hogy irigyelsz. Hogy élek.
Hogy elunlak. Hogy félsz tőlem. Hogy nem félsz.
Hogy kérni foglak. Hogy hiába kérlek.
Hogy nem értesz. Hogy értlek.
Félni jár belém a lélek.

tartalom

 

 

(43)

csodák torkollnak
a csók kettőspontján át:
közhelytengerbe

tartalom

 

 

(44)

Komédiánk bárgyú-tárgyú:
csudaboltban bóvli áru;
hiperágy és szuperágyú.
- Nagyméretű, kisszabású.

tartalom

 

 

(45-49)

talán hallgatásom?
talán hangod?  e l m o z d u l t :
értlek - nem hallak

*

arányában nézd
a csigát igázó ház-
tartási gondot

*

a világ kérdés-
ként vet föl és válaszul
csak átfogalmaz

*

annyira zárt egy
ajtó sem lehet, mint a fal
s ajtó  h i á n y a

*

:

tartalom

 

 

(50)

(ezeken  k í v ü l :  "életem",
a futólag-karcsú tetem
s lelkem, amint etetgetem
- habzsolja fogyasztószerem! -
erről még egy szót is? no, nem.)

tartalom

 

 

(51)

omlandó tornyok
reménytelen szerelme:
sivatagnagyság

tartalom

 

 

(52)

Ráadás-? pótbüntetés-évek?
Ünneputáni poharak.
Alkoholmentes csókok. Lidércélet.
Látni kell, ami maradt.

tartalom

 

 

(53)

nagyon fél a test.
Tér-idő-iszonyában
tapad, fáj, habzsol

tartalom

 

 

(54)

Azt veszem ki a szavaimból,
hogy elegem van (ami magyarul
természetesen egész mást jelent:
"igen-igen sokallom!" pl., stb.)
szóval: ELEGEM VAN a (túl)sokféle
alkalmazkodásból (az ön-alk.ból is!
sőt! talán leginkább s elsősorban
abból) épp ezért mesélek
e g y é b  dolgokról:
épp ELÉG
(l. fent), hogy bármi legyen is a dallam,
én folyton ezt a (l. kicsit kevésbé
fent) szöveget szövögetem bELe!

tartalom

 

 

(55)

Nem támogatom
szépségedet, csak tűröm.
Süssem a Napot?

tartalom

 

 

(56)

megint a nappalszerű,
megint előbb a vártnál
- ólomtalpára lendül
az elmés keljfellázár

tartalom

 

 

(57)

apránként vesszük,
mit másnak csak egyszerre
adhatunk oda

tartalom

 

 

 

 

 

 

 


 

lakoma

 

 

(58)

Pajtás-szerető:
kevéske erő-
leves, tojással;
helyet és kedvet
úgy rendez benned
hogy jóllakhass mással.

tartalom

 

 

(59)

valószerűtlen, vonzó íz-szivárvány
a füstölthús, a szilajka cigánylány

tartalom

 

 

(60)

Ízlésre többfélék a camembert-ek;
ám mind: úrilány. Csak a héjuk merev,
belül képlékeny gyerekanyag remeg.

tartalom

 

 

(61)

A libamáj: a Más Szeretője.
Jóllakni nem, csak rosszullétig
habzsolni lehet belőle.

tartalom

 

 

(62)

(mindeközben - persze - fogy némi ital.
Ámde e Kedvesek szebb vonásaival
egyik se kapcsolódik; azokat inkább oldja
- s ha jobban meggondoljuk? ez  m á s i k  legfőbb dolga -
vallomásul hát ennyit: habár hízás-iszony
bőven keserít, mégis, ha tehetném, bizony
Senki-Semmi-Között is kesernyés sört iszom.)

tartalom

 

 

(63)

A saláta: lány - még nem rágcsálta senki.
Több nyelven tud. Hogy mit mond, nem is sejti.

tartalom

 

 

(64)

S oly jó a beefsteak,  a  b ö l c s  feleség:
se sok, se kevés - mindig is éppen elég;
velük szemben minden elmélet megdől;
ha váratlanul nyersek,  m a g u k  véresek ettől;
egyik se forró: mindig csak jó-meleg;
mindkettő jóval jobb, mint  a z  e m b e r e k .

tartalom

 

 

(65)

Ezer alakban  e g y :  anya a krumpli.
Táplál, ha feszes pommes frites, vagy ha túlfőtt trampli.

tartalom

 

 

(66)

(Mint látható: egyszerű koszton élek.
Kicsit furcsa dolgokért föl sem áll bennem a lélek,
nemhogy ilyesmit magam főzőcskézzek.
- A legkevesebb, ami összefuttatja életem nedvét-kedvét,
a Legkisebb Lehetetlen, amivel soha be nem telnék:
egy pár porcos-zsenge, aranybarna koboldfül
áfonyával. Ha nincs kéznél: áfonya nélkül.)

tartalom

 

 

(67)

V é g ü l  sem kívánok bamba édességet:
csak unalmat hoz, - sohase nyugalmat -
émelyítő egyértelműséget.
Ne legyen "szép" vége semmi szép darabnak!
- Étkezéseim ilyképp  n y i t va  maradnak

tartalom

 

 

 

 

 

 


 

örökbefogadás

 

 

 

 

Bertold Brecht (- Paul Dessau)

Recitativok és songok a
KAUKÁZUSI KRÉTAKÖR
című színműből

 

 

 

 

Régmúlt időkben, véres időkben
élt eme városban (melyet "Átkozott"-nak mondtak)
egy kormányzó, a neve: Georgi Abasvili.
Gazdag volt, mint a Krőzus. És felesége ősi családból született.
S volt gyermeke is: egészséges fia volt.
Nem volt több oly nagyúr Grúziában sehol,
kinél ilyen ménes abrakolt volna,
kitől ennyi koldus kéregetett volna,
akit ennyi tenger katona védelmezett volna
s kérelmekkel ennyi nép ostromolt volna!
Hogyan rajzoltam elétek Georgi Abasvili alakját?
- Élvezte ő az életet.

Egy húsvéti reggelen
a kormányzó családostul a templomba indult.

*

Legelsőízben e húsvéti napon
láthatta meg a nép az Örököst.
Két orvos dolga volt ott
óvni a Felséges Gyereket,
a kormányzó szemefényét.
S maga a hatalmas Kacbeki herceg is
hódolt a gyermek színe előtt
a templom kapujában!

*

Csöndes a város.
A templomtéren peckes galambhad jár-kel.
A palotaőrség egyik katonája
évődik a konyhalánnyal,
ki folyóról jön, batyut cipelve.

*

A város csöndes, - Mire hát a fegyveresek özöne?
A Komrányzói Palota is békés, nyugodt. - Akkor hát mért lett erődítménnyé?
Lám, megtért palotájába a kormányzó
s lám, ami erőd volt: most csapda;
s lám, kopasztva és sütve a libák
s lám, libákat itt már nem eszik senki;
lám, e délidő nem a víg falásé:
lám, e délidő a meghalásé.

*

Ó, a Nagyok vaksága!
Hogy' lépdelnek, örökkévalókként, megtört gerincekre hágva,
bérelt öklök őrizetében,
az erőszakban bízva, mely nem rendült meg soha még.
- Ám, ami késik, nem múlik.
Ó, idők változása! ó, népnek reménye!

*

Feljebb a fejjel,
fel, Nagyúr!
Ó, kegyeskedj emelt fővel lépni!
(Mert palotádból ellenségeid tekintetükkel kísérnek!)
Nem kell neked soha már építőmester:
elegendő neked már egy asztalos is;
nem költözöl te már tágas, új palotába többé,
csak szerény, szűkös, földbevájt gödörbe.
Nézz még egyszer, nézz körül, nézz, világtalan!
Tetszik-é, ami tiéd volt? tetszik-é?
- Húsvéti nagymise után, húsvéti nagy-ebéd előtt
elindulsz oda, ahonnan többé nincs visszatérés.

*

Ha a nagyúrnak házát éri olyan csapás, melytől összedől:
zuhanó sok köve
sok-sok kisembert is agyonüt, betemet.
Mert kik a jóból sosem részesülhettek,
gyakorta kapnak bő részt a bajból;
mert a szakadékba zuhanó szekerek
a hajszolt, veritékező igásbarmokat is magukkal rántják.

*

Nyugodtan menj a harcba, katona,
bár véres a harc és szörnyű a harc, és lesz, ki vissza sose jön.
De ha visszatérsz - megtalálsz.
Én várok, várok terád, mikor zöld a szilfa lombja.
Én várok, várok terád, mikor kopáran áll a szilfa.
Én várok, várok terád, amíg mindenki hazatér, és - azután is.
S ha a harcból visszajössz,
küszöbömön csizmát nem találsz,
fejem mellett üres lesz a párna
s csókolatlan lesz a szám.
Hogyha visszatérsz, hogyha visszatérsz,
mindent úgy lelsz, mint volt.

*

Hát, amint ott állt, az ajtón kívül s a kapun belül:
hallott ő - vagy csak hallani vélt - egy halkhangu hívást.
A gyermek hívta, s nem nyöszörögve: kiáltva, csaknem tisztán beszélt
- legalábbis Grusénak úgy tűnt.
"Asszony!" kiáltott "Segíts meg!"
s így folytatta és nem nyöszörögve: kiáltva szólt,
szólt, és csaknem tisztán beszélt:
"Tudd meg, asszony, hogy az, aki segélykérést meg nem hall,
de elmegy onnan, süket füllel,
az sose hallja többé a kedvese suttogását,
sem a rigók hajnali füttyét,
sem a kimerült emberek megkönnyebbült sóhajtását
gazdag szüret után, Angeluskor!"
- Mindezt így hallván,
visszament hozzá,
hogy mégegyszer lássa a kisgyermeket.
Csak egy-két percre mellé ülni és óvni!
csak amíg valaki el nem jön érte!
- az édesanyja, vagy bárki más.
Jaj, csak mielőtt ő is elmegy;
hisz köröskörül szörnyű már a veszély! a város teli van
tűzvésszel és nyomorúsággal!

Irtóztató a jóság csábítása.

És sokáig ült ott a kisgyermek mellett,
míg leszállt az est,
aztán éj lett
s végül eljött a korahajnal.
Soká, túlsoká ült ott; sokat, túlsokat látott:
a csöndesen pihegő testet, a csöppnyi öklöket.
Mígnem a csábítás túlerős lett már, reggeltájt.
Akkor fölállott,
lehajolt érte és sóhajtva fölvette a gyermeket
s elvitte magával őt.
Mint drága zsákmányt, úgy szoritotta,
és mint egy tolvaj, elsurrant vele.

*

Mikor Gruse Vacsnadze a városból kiért,
Grúzia országútjára tért.
És az északi hegyvidék felé menet
dúdolt egy dalt
és vásárolt tejet.

*

Négy nagy ge-he-ne-he-rális
elment megverni Iránt.
Ám az első nem állhatta az ágyúszót,
a másik meg egy kicsinykét bamba volt,
harmadiknak az idő volt túlkevés
és a negyedik katonáinak sehogyanse ment a lövés . . .
Négy nagy ge-he-ne-he-rális
inkább megbékélt Irán iránt!
- Hát Zosszó Robakidze
tüstént kardot ránt, hogy megverje Iránt:
és hipp-hopp, bátran ott-terem
s övé is már a győzelem!
Mert volt esze s volt elég mersze
(így ideje se volt kevés)
és minden emberének, persze,
pompásan ment a lövés . . .
Zosszó Robakidze
kardot nem hiába ránt:
szívünk íly legényt kivánt!

*

Amint Gruse Vacsnadze ment, csak ment, Észak felé:
nyomában csörtettek szünet nélkül,
szünet nélkül nyomában voltak,
nyomában voltak a véres herceg vétkesei,
a vértesek.

*

Hogyan fusson el a Mezitlábas a vértes zsoldosok kardja elől?
a cselvetők, a vérebek elől?
Még éjnek évadján is folyt a hajsza!
Mert a gonoszság soha nem ismer fáradságot.
A bérelt gyilkos keveset alszik.

*

Bánat gyötri szívem itt a hadban,
mer' a rózsám otthon kellett hagyjam.
Szűz erényét óvd, barátom, arra kérlek,
míg a hadból egyszer visszatérek.

Majd, ha fekszem kinn a temetőben,
rózsám egy rögöcskét vet fölébem
s mondja: itt nyugosznak a karok meg a lábak,
melyek átöleltek s hozzám jártak.

*

Mire Gruse Vacsnadze a Szirra folyamhoz ért,
már alig bírta a menekülést, alig bírta már a Gyámoltalant.

*

Annak, ki a kukoricaföldön éjszakázott,
annak a rózsás hajnal nem szép, csak hideg.
Az üldözött fülében a békés házból hangzó meghitt konyhalárma is
fenyegetésnek hallszik.
Kin egy gyermek sorsa függ,
csak súlyát érzi, semmi mást.

*

Mért íly vígan, Hazatérő?
S mért íly szomorúan?
Megvidultam, mert a Gyámoltalan
új szüleire rámosolygott. Rámosolygott!
S mivel a súlyos szeretettől végre megszabadultam:
ez az, mitől megvidultam.
- Mert kötetlen s nincstelen vagyok, azért szomorkodom,
mint akit megraboltak,
mint aki elveszített mindent.

*

Fuss, te jószívű, fuss! rohanj!
fuss! rohanj, mert jönnek a gyilkosok!
Gyámolítsd a gyámoltalankát! védd meg őt, te védtelen!
És rohan, rohan, és rohan, rohan!

*

(Még a legvéresebb időkben is élnek
emberséges lények . . .)

*

S menekülvén a vértes gyilkosok elől,
huszonkétnapnyi nehéz vándorút után,
a Jang Tau-gleccser alján
Gruse Vacsnadze a gyereket gyermekévé fogadta,
a gyámoltalan a gyámoltalant
gyermekévé fogadta.

*

Mert nem vállal senki más,
én vállallak téged
s merthogy érted szebb-jobb nem jön:
sötét napon, szűk esztendőn
velem kell beérned.

S mert sokat cipeltelek
s a lábam sebes lett
s mert a sok tej-pénz sokra ment
s közben megszerettelek:
már el nem eresztlek!

Jó lesz finom ingecskéd
rongyokra cserélni;
keresztelkedsz: megfürödsz
gleccservíznek habja közt
- ezt is túl kell élni . . .

*

S mikor Gruse Vacsnadze, a vértesek felől futván,
a glecserhídhoz ért,
amelyen át a keleti lejtő falvaihoz visz az út,
dalt dalolt ő a korhadt hídról s két életet kockáztatott.

*

Egy az árunk - egy a kárunk.
Mély a szakadék, fiam, és a híd korhadt.
De a magunkfajta az utak között nem válogathat.
Ott van csak helyed, ahol én vagyok,
azt kell megenned, amit én adok;
meg kell, hogy osszuk a morzsát - négyből három neked marad;
de nem tudom, összesen lesz-e annyi, mint egyetlen jó-falat . . .

*

A nemzőatyád: rabló,
a szülőanyád: szajha
- mégis, majd a legnemesebb is
fejét előtted meghajtja!
A tigris kölykei hoznak majd
a kiscsikónak enni, ha kevés az abrak
s a mérgeskígyó-ivadékok
az anyáknak majd tejet adnak.

*

A nővér hét napon át vándorolt, hegyre föl, völgybe le,
a gleccsereken át vándorolt ő.
"Majd, ha elérem a bátyám házát" gondolta "úgy fogad majd:
feláll és átkarol engem!"
"Itt vagy hát, nővér" mondja majd "- régtől vártalak téged!
Ez itt az én kedves hitvesem, lásd,
és nézd, ez a gazdagság, a jószág - a véle kapott hozományom,
tizenegy lóval és harmincegy tehénnel.
Ülj le hát. Gyermekeddel együtt ülj az asztalunkhoz, jöjj,
ülj le és egyél."
- A fivér háza egy barátságos völgyben állt.
S mire megérkezett fivéréhez a nővér,
beteg lett a nagy vándorúttól.
A fivér felkelt az asztaltól.

*

A nővér nagyon beteg volt.
A gyáva fivér - kelletlenül - befogadta.
Elmúlt az ősz. Megjött a tél.
A tél hosszú volt.
A tél túlrövid volt!
- Mert télen megfagy a hír
s a rágcsálók föld alá bújnak.
Ó, bárcsak ki se tavaszodna!

*

Kedvesem, kedvesem, ha elmégy a harcba
s meg kell ütköznöd az ellenséggel,
ne rohanj a sereg élére - s nem maradj el sereghajtónak,
mert elől láng és vér vöröslik
s hátul csak füst van és halott hamu.
Mindig maradj meg a sereg közepében:
igazodja a zászlótartóhoz.
Az elsők mindig hősi halált halnak.
Az utolsókat mindig lemészárolják.
De a középsők hazatérnek! de a középsők: hazatérnek.

*

A vőlegény hevert halálos-ágyán,
mikor a menyasszony megérkezett.
A vőlegény anyja már várta őt, várta
az ajtó előtt, és sürgette, hogy siessen.
A menyasszony gyermekkel érkezett.
Az esküvő közben a gyermeket
a vőfély rejtegette.

*

Gömbsegg-lányka, gömbsegg-lányka
vén férjet fogott,
mert tudta jól, hogy a házasság,
hogy a házasság, az a fő dolog!
S ha fellobbant a vágya,
- hogy meg ne csalja urát, mit tett? -
gyertyával bújt ágyba!

*

Ó, zűrzavar!
A feleség rádöbben arra, hogy férje van.
És nappalra ott van a gyerek
s éjszakára ott a férj.
És a szeretett férfi messze van, éjjel és nappal.
A házasfelek csak nézik egymást.
Az ágy hideg.

*

Ahogy ott ült a patakparton és mosta a vásznakat,
látta a víz tükrén a férfi arcát
- ám ez a látvány egyre tompult
a vízként elfutó sok-sok hónap nyomán.
S hogyha fölállt s úgy mosta a vásznakat,
hallotta ő a jávorfa-lombból a férfi hangját susogni
- ám ez a hang egyre halkult
a szélként elfutó sok-sok hónap nyomán.
Mentegetődzés és sóhaj bőven termett. Könny és verejték áradt.
S az elfutó sok-sok hónap során
fölserdült a gyermek.

*

Az ütközet hajnal óta folyt, délre minden vérben ázott.
Az első előttem, a másik mögöttem, a harmadik mellettem dőlt el;
az elsőt megöltem, a másikat hagytam, a harmadikat egy tiszt leszúrta;
az egyik fivérem kardvas által halt meg, a másik a füstben megfulladt.
A hátamon gyújtóst vágtak, gyújtóst vágtak hátamon!
Kezem a kesztyűhöz fagyott, jól hozzá a kesztyűhöz!
A lábam meg a kapcához!
És nyárfa gyenge rügyeit ettem és jávorfának nedvét ittam!
A vízből kiálló köveken aludtam.

*

Míg te ott harcoltál, katona, a véres harcban, a keserves harcban,
én egy gyermekre leltem, egy védtelenre,
és otthagyni nem volt szívem.
Törődnöm kellett vele, másként odaveszett volna.
Le kellett hajolnom a kenyérmorzsákért a földre.
És szét kellett szaggatnom magam, hogy épségben tarthassam a másét.
Kell, hogy olyan is legyen, aki segít.
A csemetefa gondozásra szorul.
A kisbárány elkóborol, ha a pásztor alszik s nem hallja, hogy béget.

*

A drága gyermeket viszik a véres, vértes rablók!
A Boldogtalan követi őket a városba, biztos veszélybe.
A vérszerinti anya a gyermeket követeli.
A szívszerinti anya bíró előtt áll.
- Ki tesz itt igazságot? Vajjon kit illet a gyerek?
Ki lesz a bíró? gazember, vagy igaz ember?
A város lángban állt. És a bírói székben az Adzak ült.

*

Ama húsvét vasárnapján, a felkelés napján,
mikor megdőlt a Nagyherceg hatalma,
s kormányzója, Abasvili - a drága gyermek apja -
a fejével fizetett,
e napon Adzak, a falusi írnok, egy menekülőre bukkant
s befogadta, és bújtatta kunyhójában.

*

Így hát Adzak szállást adott az öreg koldusnak.
S mikor rájött, hogy az a Nagyherceg volt, rájött, hogy a Nagyhóhér volt,
elszégyellte s megvádolta magát
és kényszerítette a rendőrt,
hogy vigye Nukhába őt,
törvény elébe.

*

Ha a nagy király foga új tartományra fáj,
a parasztnak tejpénzét kell adnia érte.
S ha világuralmat akarnak tető alá hozni,
elhordják a kunyhók zsupfedelét.
És minden fiunkat elűzik a világ négy sarkába,
hogy a Nagyok otthon nyugodtan zabálhassanak.
Míg a katonák csak öldösik egymást, a hadvezérek paroláznak.
Csorbulnak a kardok. A csaták elveszítve.
Ám a fegyverek ára megtérült. Igy van-e? Igy van-e? Igy van-e?
Igy van-e?!

*

Az országot akkor polgárháború dúlta
s a hatalom rendje megrendült.
És Adzakot akkor bírává tették a vértesek.
És két éven át bíráskodott az Adzak.

*

Mikor vad lángok lobogtak,
városok vérben vacogtak,
feltörtek a mélyvilági hatalmak;
martalóc kapussá vedlett
és misézett az eretnek
s törvény-székben nem más ült, mint az Adzak!

Finom posztó ritkán olcsó
s van, mi drága, mégsincs ára;
s igazságképp: macskát zsákban mutatnak;
ki ezt bánja, mind azt várja,
legyen végre hű bírája
- és ki az lesz egy garasért, az: Adzak!

Míg a Nagyok marakodnak,
a nép kicsinyt gyarapodhat,
mert nem ér rá szipolyozni a gazdag.
- Grúz utakon, szanaszéjjel,
tisztát téve piszkos kézzel,
járt a szegénynép bírája, az Adzak;

juttatván a szegényeknek,
mit a gazdagoktól elvett
(pecsétviasz-könnyek csak úgy potyogtak!)
Nyomorultakkal komázva
járt-kelt Grúzia-Anyácska
édes fia, komisz kölyke, az Adzak.

Felebarát vár itt, gyertek,
köszörűlvén kést - ne nyelvet!
Jámbor fohász kevés itt már, vigasznak.
Álszent csodaváró, vessz meg!
Csodát kések s fejszék tesznek!
- Ily csodákra vár veletek az Adzak!

És a törvényt olyképp szegte,
mintha cipót szeletelne.
S jól hajózott rossz hajóján a jognak.
Pártfogója esetteknek,
földhözragadt embereknek,
kit üres kéz veszteget meg, az: Adzak.

Igazat mért, hétszázhúsz nap',
mérlegén a hamis súlynak;
jót adván a jónak - rosszat a gaznak.
S így ült a bírói székben:
bitó állt a hátterében
- bűnös igazságot osztott az Adzak . . .

*

S mikor végetért már a zűrzavar,
visszatért a Nagyherceg,
visszatért az özvegy Kormányzóné:
törvényt ültek,
meghalt sok-sok ember
s égett a külváros megint
- igen megrémült az Adzak.

*

A gazdag fia már nem különb más gyerekénél!
S az úrnő fia most már a rabnőnek gyermeke lett.

A tanácsúr, a tanácsúr menedéket kér a csűrben!
S ki a földön is alig alhatott, puha ágyban elnyúlva hever.

Aki régtől evezőt húz, az most hajósgazda!
S akié volt, csak bámul az elúszott tulajdon után.

Öt embert indítana uruk messzi útra!
S ők szólnak: menj magad! Mi már célba értünk.

*

Hát halljátok meg most,
miként folyt le a nagy pör
a gyermekért, kinek atyja Abasvili volt;
hogyan keresték ki az igazi anyát,
a KRÉTAKÖRnek híres próbája által!

 

 

 

 

 

* * *

Ha viselne arany-cipőt:
a gyengékre rátapodna;
gonosz útra vinné az őt
és engem is megtagadna.

Rossz a reggel, rossz az este
annak, kinek szive: kő!
Ily súly alatt görnyedezve
a világ csak temető.

Féljen inkább az éhségtől,
mintsem, hogy az éhezőktől;
féljen inkább a sötéttől,
mintsem az áldott napfénytől.

 

tartalom

 

 

 

 

 

Stefan George

7 vers
A FÜGGŐKERTEK KÖNYVE
című ciklusból

(4)

Mivelhogy lelkem mozdulatlan-égő;
hogy jól járok, csak itt láttam be, lám:
m á s Birtokosnak csodás birtokán.
Tán megfordulni nem lett volna késő,
ám ekkor úgy tűnt, hogy a rácson át a
Tekintet, melynek hódoltam talán
kérdőn kutatva jelet adna, várna.

tartalom

 

 

(7)

Remény s rettegés közt hánykolódom,
minden szavam sóhajtásba fullad,
oly féktelen sóvárgás szorongat,
hogy nyugalmas álmom nem találom,
könny áztatja ágyam s minden módon
tiltom én az örömet magamnak
- a baráti vigaszt sem kivánom.

tartalom

 

 

(5)

Mondjátok meg: mely csapáson
fog ma erre elhaladni,
hogy legdrágább ládikámból
kelmét hozzak néki, szépet
s hogy violát, rózsát tépjek
s hogy orcámat tudjam adni
zsámolyául, melyre léphet!

tartalom

 

 

(11)

Túl a virágdíszes szép kapun, már
végre csak lélegzetünkben élve,
megkaptuk-e vágyott boldogságunk?
Gyöngén, mintha nádszál volnék s volnál,
emlékszem, némán remegni kezdtünk.
Érintések, gyengén féltve -
A szemek határa megszünt -
Egymás mellett így sokáig álltunk.

tartalom

 

 

(15)

Életünkkel betöltvén az éjjel
kertjét s a napfényes templomot;
ő mosollyal, én csöndes beszéddel -
- való, hogy ímmár végleg elhagyott.

Kókadó virágok közt zavartan
sápad a tó tükre s megtörik.
Ágak dárdáik belémdöfik.
Botladozom rothadó avarban.

Lagymatag levélhalom zizeg,
nem-látszó kezek űznek ki innen.
Fal körül járok - belül az Éden.
Felhős az éj. A hőség megrekedt.

tartalom

 

 

(13)

Te egy ezüst fűzfának veted a hátad
a parton, s merev-csipkés legyeződnek
villámlása határt von köztem s közted
- úgy pörgeted, akárha játszanál csak.
Én a csónakban, lombárnyékban állok,
hová beszállni hívtalak, hiába.
Még-mélyebbre csügged a fűzek ága
s a vízen úsznak szerteszórt virágok.

tartalom

 

 

(6)

Munkálkodni már halott vagyok.
Érzékekkel megidézni képed
s új beszélgetésbe fogni véled:
ez a Tett s a Díj, a cél s az ok;
ezen túl nincs számomra más dolog.
S zokogni, hogy a sötétben tenyészett
drága képek mindig elenyésznek,
ha a hideg hajnal felragyog.

tartalom

 

 

 

 

 

 

Peter Hacks

Monológ és jelenetek a
PREXASZPÉSZ
című színműből

(Folyik a játék:
Kambüzész Nagykirály memfiszi palotájában fogadja
egymással ellenségeskedő két fő-emberét)

KAMBÜZÉSZ
A lázaslelkű ember tettvágytól izgatottan
követeli, mi nincs - s megveti, mihelyt megvan;
csak haszonnak reménye, vagy fájó veszteség:
ám sosem a j e l e n öröm tölti szivét.
Míg ellenállt Egyiptom fekete birodalma,
a lótusz-ékességű, vágytam a diadalra;
s most, hogy az iszap-ország kushad talpam alatt:
Perzsián jár eszem, hol lennem nem szabad . . .
Ám, miként széllel küldik illatuk messzi ágak:
honfitársunk kicsit hozzánk-hozza hazánkat;
így sashoz száll a fészek, peremhez a közép.
Elám-ot látom én, zord Perzsia lágy szivét;
Szúza, a tégla-város szemem elébe rebben
s dereng havasa, lápisz-lazulinál is szebben!
- Mert látásotok bennem íly képeket terem,
látlak, Patitszeitész és Szmerdészem, szívesen.
S ha pör, keserű ok is az, mi idehajtott,
édes gyümölcse nékem az, hogy jelen vagytok.

*

SZMERDÉSZ
Mindenható Urunk, csillaga két világnak!
Egyetlen, mint a Nap s mint fénye, oly csodás vagy!
Kegyességed Nyarából egy sugár ránk esett;
ha hunyorgunk: fenséged fényével Te teszed!
S mert módot át dadogni és esdeni kegyelmed:
dadogva s esdve kérlek, Tündöklő, hogy engedd
barátomért ügyvédként állnom törvény elé,
még mielőtt sorsát a bíró eldöntené!
PATITSZEITÉSZ
Én is az igaz ügy védőjeként jelentem itt meg:
segítenem kell fivéremen, hogy Neked segíthessek.
KAMBÜZÉSZ
Ügyvédekként, kutyák? igen?!
PATITSZEITÉSZ
Uram, ha jónak látod . . .
KAMBÜZÉSZ
Miként lennétek ügyvédek, ti, kik vád alatt álltok?
SZMERDÉSZ
Mi, vád alatt?
PATITSZEITÉSZ
Hol? Mikor?
KAMBÜZÉSZ
Mindkettőtök ügyében
- védenceitekével együtt - Prexaszpész most dönt éppen.
SZMERDÉSZ
S mit vetsz szemünkre?!
PATITSZEITÉSZ
Terhünkre vajh mi róható?!
KAMBÜZÉSZ
Szúzá-tokból úgyszólván elmaradt az adó.
Pontosabban: teljesen elmaradt. Az ezüst alig nyomott
háromszáz, mit? jó, ha kétszáz talentumot.
Tizenkét oroszlán jár nekem s mi jött? pár girhes patkány!
A sereg gabonája úgy bűzlik, hogy disznóknak sem adnám.
Rabszolgák! alázat helyett tán gúnnyal tartoztok nekem?!
Tudjátok meg: a falu pimaszságát el nem tűrhetem.
SZMERDÉSZ
Falu? Szúza - falu?! a Várak Királynője?
KAMBÜZÉSZ
A főváros: falu, ha távol járok tőle.
Nincs ezüst? gabona? Nem ad a paraszt? S miért, mi?!
Örömmel adna, ha hagynátok örömmel élni!
Csak ott nem szorgos, ahol ezt nem hagyják neki.
Szorgalomhoz való jogából ugyan ki forgatta ki?
PATITSZEITÉSZ
Csapások éve volt . . .
SZMERDÉSZ
Számos vész szedett adót . . .
KAMBÜZÉSZ
Éppen kettő: a kereskedők, meg a mágusok!
PATITSZEITÉSZ
Ezt nem lehet átlátni ilyen egyszerűen . . .
KAMBÜZÉSZ
Azért bűnhődtök egyként, hogy egyszerűbb legyen!
SZMERDÉSZ
Sorsukhoz sorsunknak ugyan mi köze van?!
KAMBÜZÉSZ
Ha fölbukik a ló - lovasa is zuhan.
PATITSZEITÉSZ
Elvakít a részlet s nem látod az Egészet . . .
KAMBÜZÉSZ
Tán nem vagy egész beteg, mikor beteg egy részed?!
SZMERDÉSZ
Mit a velünk-sodródó tesz, nem miénk a tett!
KAMBÜZÉSZ
Bizonnyal áruló az, ki árulókat vezet!
PATITSZEITÉSZ
Pajzsunk mögött gazok is megbújnak ravasz módon . . .
KAMBÜZÉSZ
Nem tűröm, hogy gazoknak pajzsa legyen a trónom.

*

(Prexaszpész a fiát oktatja)
PREXASZPÉSZ
Kinek ez rendeltetett: idején tanuljon szolgálni az a férfi,
ki a hatalom lépteit csak térdmagasságban képes kisérni.
Atyjának szolgál kezdetben, jámbor tanítójának utóbb,
majd pedig a Felsőbbségnek. Szolgálnivalói örökkévalók.
Boldog, ki megedzi magát: b á r m i t könnyen megtenni,
bármi keveset enni s hogy alvásból se legyen kevés neki semmi;
hogy semmi jószágot ne kivánjon, s hogy sose átkozza a sorsát,
s hogy mérlegén a gonosz csak annyit nyomjon, mint a jóság.
Magát a magasabb terveknek maradéktalanul engedje át!
- Csak mindezen erények birtokában láthatja el Szolgálatát.
Hajoljon mennél mélyebbre - annál inkább fölemeltetik
s királlyá lesz a porban, hol a port is porszemek lepik.
Uralkodód súlyát viselvén, közvetve a Koronát viseled!
S szabadságod éke, ára: nem s nem mondani soha nemet.

*

(Prexaszpész kétélű királyi kegyet közvetít)
PREXASZPÉSZ
Tartalma csupa kegyosztó szó e királyi levélnek
s mi jótáll a kegyért, a pecsét: gyorsanölő méreg,
hogy kinek ajka majd a tisztelgő csókban rátalál,
arra e g y csókból áradjon a kegyelem és a halál.
- Ki teljesíti a Király vágyát, hogy azzal sajátja teljesedjék?
Ki akarja, mit Ő is akar? Akarata kinek is van még?
Túlságosan nemes Szmerdész . . . ó, nem: te túl-mohó szolga!
Ki íly túlbuzgón szolgál, rosszabb az, mintha lomha volna . . .
Érdemeiddel kikényszerítetted a kitüntetést;
az érdemeidért jutalmat kapsz - a kényszerért büntetést.
E pecsétben vár minden díjad: benne királyságod, benne a sírod;
semmi sem taszít le oly meredeken, mint ami túlmagasra hívott!

*

(Kambüzész messzeható terveket kovácsol)
KAMBÜZÉSZ
Célom nagyobb, mint hogy csupán a jelen haladjon az általam tört úton.
Gondolnom kell a jövőre; arra is, hogy ki lesz az utódom.
Ezért kell a magam magvából plántálnom gyermekemet,
ki helyembeállva helytáll helyettem, ha én már nem leszek.
Ám mi módon tegyem? Az Akhaimenidák királyi családja
m á s anyag - nem is hasonlít az emberek anyagára:
isteni nemzetség. S nem csak, hogy Isten is nemesnek ismeri,
de természetére nézve maga is isteni.
Ha oltanám férfierőmet közönséges asszonyokba,
az össze-nem-illők vállalkozása gyümölcsöt sose hozna.
Mert nem emberi ágyásból magzik fel az isteni, tüzes vetés:
ez túlsok, túlheves annak - amaz ennek túlhűvös, túlkevés.
- Ám adatott rendkívüli öl, mely a rendkívüli fiúhoz méltó éppen:
fiamat Atossza szűlje meg. Ő, ki velem testvéri kötelékben
kapcsolódván, velem egyazon apától s anyától származik.
Őt teszem asszonyommá. Ez oly döbbenetes újdonság, melyre az Ősi tanít.
Mert ősrégi és szent a minta, parancsoló isteni üzenet:
hogy testvérhugom csillag-ölébe bocsássam nemző tüzemet.

*

KAMBÜZÉSZ
Atossza, szűz leány, velem ősi-égi jogon
egyetlen Egyenrangú és elegendőképp rokon!
- Kit az Eufrátesz, Gangesz s Nílus tája kér: oly herceget
csak te foganhatsz, olyant csak veled nemzhetek.
Perzsia én vagyok. Te légy asszonya Perzsiának
s testedért cserébe vedd e világ koronáját, koronánkat.
ATOSSZA
Asszonnyá akarsz tenni? asszonyoddá, Fivérem?!
KAMBÜZÉSZ
A szükségszerűség követeli ezt, nem csupán én kérem.
ATOSSZA
Magasztos Úr, a válasz egyként könnyű és nehéz . . .
KAMBÜZÉSZ
Mindkét értelmét követni fogom majd, mihelyt beszélsz.
ATOSSZA
Inkább gyűlöletessé, mintsem kedvessé teszi udvarlásodat szivemben
a gyermek szemérmessége, ki idáig, hogy erénye terebélyesedjen,
dajkája előtt is meghajolt - s most egy birodalmat kell meghajlítania . . .
Éppígy a szűz szemérmessége, kinek élete eddigi tartalma oda,
ha legféltettebb kincsét elveti (s örömmel teszi e tettet);
s végül: a testvér-lány szemérmessége a túlközeli férfi előtt, teelőtted.
- Ám a gyermeknek, szűznek, nővérnek bármennyire is ellenére van,
én, szívem legmélyén, uralkodónőnek tudom magam;
így, a karcsú testet bár háromszoros félsz reszketteti:
csak Atossza az, ki fél - Kürosz Lánya, amit kell, megteszi!
KAMBÜZÉSZ
Tervemben rá tudsz tehát találni önmagadra?
ATOSSZA
Kemény eredetünk jövőnket is kemény kézzel faragja.
KAMBÜZÉSZ
Hazánk iránti szerelmünk megsokszorozza majd testünk gyönyörűségét!
ATOSSZA
Gerjedelemnél előbbrevaló a rang. Vágyakozni, nekünk: szent kötelesség!
KAMBÜZÉSZ
Igy legyen. Több csomót lazított s oldott meg ez az egy "igen".
- Hat hónapon át ékesíttessék a Menyasszony, úgy rendelem.
A dobok bőre huzassék feszesre, minden hárfa fölhúroztassék.
Liliomból és fűszerekből készüljön kenekedőolaj és drága festék.
Emberektől s tárgyaktól egy nagyobb országrész tisztíttassék meg:
S legdrágább ékkövekül én magam három hadjárat során
három új országot szerzek - hadd legyen friss dísz is a Koronán:
Karthágó buja piacát, Zeusz-Ammon sivatagi erődjét
s az etiópok messzi hazáját seregeim igába törjék!
Igy hát, nagyurak, e két cél érdekében
hagyjuk el most Memfiszt, hogy Tébában serényen
készülhessünk a nászra s harcra, egy-helyen.
Kövessetek.
MIND
Üdv! Üdv! Győzelem!

*

(Kambüzész új díszkertjében sétál nővér-asszonyával)
KAMBÜZÉSZ
Frigykötésünk szép emlékjeleként, s azért is, hogy a tömeg lássa,
hogy itt isteni természetű dolog történik, melynek nincs földi mása:
ezen a helyen, melyet nem adott ingyen az ősvadon,
elhatároztam s meghagytam, hogy legyen - és lett termő Paradicsom,
a vigaszságnak helyszine, mely gyümölcsökben dúsgazdag,
hol növény el nem száradhat, hol a víz ki nem apadhat;
forrás öntözi a fát, mely árnyával viszont óvja a forrást,
a fa víztől üdül s védelmében az frissen csörgedezhet folyvást.
Nézd: itt enyelegve játszik egymással tigris és antilop
- a táplálékot kintről hozzák: gyilkolni itt nincsen ok;
s a gazella amott, amint a rózsákból legelészik,
csak a fölösleget fogyasztja, fontos semmi sem vész itt.
Barlangok, növények, madarak, mohák és csillagok
kapcsolatuk által szépek, egységükben nagyok;
szabadságuk csorbítatlan, rendjük nem kényszeredett.
Úgy érzem, a boldogság otthonává sikerült tennem e helyet.
ATOSSZA
Uram és Férjem, varázsbirodalmadban mégis ki uralkodik?
KAMBÜZÉSZ
Édességedben: Te, Úrnő. Minden egyébben mindenki egyenrangú itt.
- Isten megalkotta paradicsomát és így szólt: "Nehezebb, mint bármi:
minden dolgaim közt e z volt. Ez az, amit más nem tud megcsinálni
s ha tőlem nem telik, bizonnyal örökre nemlevő marad."
Most pedig itt vagyok én. És én is, mint Ő, alkottam olyant.
Nem valami nagy - a Világegyetemhez hasonlítva . . .
s el is fog tűnni, még mielőtt az Idő árja elapadna.
Ám az Övé se lehetett oly kiterjedt, mint a nagyvilág
s aligha állhatott némi kis időnél tovább,
hisz Isten Paradicsomának - bevallom bátran -
soha még egyetlen csücskére sem találtam.

*

(Halálára készül a nagybeteg Nagykirály)
KAMBÜZÉSZ
Én már rossz bőrben vagyok - szivem, agyam elaggott,
e világ kellemességei után ímmár semmim se kapkod . . .
S nekem még a vágyva-vágyott halál is tilos,
idegenben veszek, halálom se lehet otthonos;
itt, Agbatanában kell lelkem kilehelnem . . .
Dareiosz, nem lett volna szabad megmentened engem!
Bátorságod botorság volt. Semmiért voltál te hős.
- Kit Isten elejtett már, hogyan maradna a világ előtt erős?
Túlsok szörnyűséget tettem én a magam idejében.
Saját népem nyelvén sohasem beszéltem.
Az olyan uralkodó, ki érti népe nyelvét,
megérti jajszavát is - így tán kevesebbet vét.
Kiket magamhoz emeltem, a szolgák: szánalmas figurák;
s ahonnan az eszes kiűzetik, ott a hülye irányítja urát.
Persze, ha az urat országos pártoskodás riogatja:
gyanakvón néz maga mellett a legderekabbakra . . .
- nem szabad, hogy vétkeim vizsgálatától visszariadjon a Jog!
Mit se kényszerülnék megbánni - mégis számosak a bánnivalók . . .
s azt is tudom, hogy bánatom: jele csupán a gyöngeségnek,
mivel a halál szűntelenül rágcsál, furkál és éget.

*

A legcsöndesebb helyeken sem lelhetem halálom teljes csöndjét.
- Nem válhatok meg hazámtól, örökös nélkül, önként!
Így hát én, a halott, halálom elhalasztom.
Szűk a torkom. Tartsatok kenyeret orromhoz: illat-koszton
kell elcsitítanom éhségem szörnyű kínját.
Förtelmes test, melyhez az életet már csak kötelességek fonják!
- Ám a bitorlót, kinek Perzsiámon tipor a lába,
megöli: élek még! Föl hát, vigyetek Elám-ba.

*

Most én búcsúzom, világ, életnek színhelye!
- Termőföldem jól hoz még soká, ha jól bántok vele.
Hadd ajánljak derék munkafelügyelőt, nevét hadd hagyjam rátok:
perzsák! utódomul Dareioszt válasszátok.
Senki sem oly hasonló hozzám, mint ő. - Miként ott a Nap,
mely csupán fölkelni megy le s fénye el nem apad:
élét-veszti halálom s nem fenyegeti senki boldog sorsát;
ha életem e férfiéban folytatódhat - lelkem nem terheli adósság.

*

(Vérfürdő? Államidill?
A darabnak mindenesetre itt a vége.)

OTÁNÉSZ
A hihetetlen vágyálom ímmár valóra vált:
a nép országszerte csapkodja agyon a mágus-garmadát!
Ahol csak érik őket, jól megfizetnek e siserehadnak
s ahol még el sem érték? majd csak rájukakadnak!
Míg padlásukból, pincegádorból előkotorják őket - bármeddig is tartson -
a többiek tombolva ropják a diadaltáncot minden utcasarkon;
megáll a bál egy pillanatra, mikor elkapnak valakit:
kacagva verik agyon, aztán a tánc még vígabban folyik!
Derekas jókedvtől vöröslő-arcuak ma fiai e földnek,
áradva ömlik a bor s a vér; az emberek ölelkeznek s ölnek.
Belső kétségek közül felbuzogva s a külső kényszertől megszabadulva végre:
a népnek minden rejtett vágya átcsap a Tiszta Tevékenységbe!
A hullákat hulladékként dobálják át a városfalakon;
soha még nem volt íly sok a halál s íly kevés a gyászoló rokon!
Széttörve a béklyó. Az ellen-áram szétzúzatott.
Gúzsban hever a kényszer! Elnyomva az elnyomók!
A terrorból s prédikációból szőtt kényszerzubbony rá vissza nem kerül,
mert letépte magáról a nép. S most itt áll: hatalmasan és meztelenül!
DAREIOSZ
Büszkén bevégzett nap. Legyen ünnepnappá, évről-évre
emlékeztetve rá, mint történt a mágusok megtöretése.
- Ám nem vérben gázolva kívánom elfoglalni trónomat;
kellett zsarnokként mutatkoznom, de immár emberként is szabad.
Akarom, hogy e perctől fogva a legszigorúbb tilalom védje
a rendet; senki ne törjön (még ha csak mágus is az) más ember életére!
OTÁNÉSZ
Meggyűlöl a nép, ha fékezed! Ünnepét meg ne bántsd!
DAREIOSZ
Ünnepeljenek csak. De hagyják abba a gyilkolást.
OTÁNÉSZ
E gyilkolás: ügyed számára hathatós védelem!
DAREIOSZ
Ily védelem nyomán csak újabb, nagyobb veszély terem.
- De térjünk derűsebb tárgyra, melyről beszélni jobb:
házasságban egyesülni a Szűzek Legtisztábbikával fogok,
kinek teste oly sértetlen, amíly makulátlan a lelke.
Ki királyának engem vall - királynéjának Atosszát nevezze!
ATOSSZA
A Birodalom szőttesébe szőve négyszeresen legyek:
e világ útján Kürosz király indította el lépteimet;
fivérem s férjem Kambüzész Nagykirály volt;
s ha engem ér, Dareiosz, királyi választásod:
fiadul negyedik királyt szűlni majd én fogok.
OTÁNÉSZ
Királyok, királyok . . . micsoda lépcsőfokok!
- Az első hős volt; zsarnok a második;
ez: főkönyvelő - - eztán még mi következik?!
Jámbor Dareiosz, istennek meg kell áldania jámborságodat,
hisz megengedte, hogy a Szűz s a Jámbor, az összeillők találkozzanak . . .
Te csak nemzeni kívánsz - az erőszak visszataszít
s megcsappant ellenségen szerzel magadnak hősi hírt;
újnak nevezed a használtat és ettől már újnak is látod;
s nem vértengeren kell átkelned a hitvesi ágyhoz . . .
DAREIOSZ
Hozzám beszélsz?!
OTÁNÉSZ
Bizonyára.
DAREIOSZ
Sokat találtál merészelni . . .
OTÁNÉSZ
Tán nem az igazságot mondtam ki?!
DAREIOSZ
Nem kért rá senki!
- Légy száműzve Perzsiából, megfosztva minden vagyontól.
Földbirtokod a népé, minden egyéb: kincstáramé ezentúl.
OTÁNÉSZ
A téboly régi állama tehát uralmát visszanyerte . . .
DAREIOSZ
Barátom, az Értelem Állama is érzékeny az államérdekekre.
OTÁNÉSZ
Legyek inkább idegen föld koldusa, mint itt, a meghazudtolásban, gazdag.
Medréből kiárad az Igazság! e túlsok igazság ássa majd alá a hatalmad!
DAREIOSZ
Amíg az ősi mintát új szükségletek szét nem vetik,
addig a Törvény inkább fölszabadít, mintsem bekerít;
addig fölcseperedhet a Jó, a védőgyűrűben, melyet köré a hatalom von;
így bántatlanságot élvez a tökéletesedés felé vezető hosszú úton;
addig a súlyos kérdés, hogy a király vajjon mire való?
mindenki értelmével fölfogható s megválaszolható;
addig minket végzetes csapás egyetlen oldalról se sújthat.
- Menjünk, Atossza. Gondozzuk Birodalmunkat.

 

tartalom

 

 

 

 

 


 

emlék-művek

 

 

HALVÁNYULÓ KÉP

ha  i g a z á n  a l a p o s a n ,
azaz: rész(let)rehajlóan kíméletlen
odaadással nézem meg képét magán-
gyűjteményem egymást festő alakjai
között: mindig, egy bordó (kizárt
dolog, hogy jelentősége volna, de
történetesen: bordó) stoppolófa
gombakalapját döfködni látom, ádáz
elszántsággal, a Feslés-Elleni-
Reménytelen-Ám-Almalmanként-Győ-
zedelmes küszködés bajnoknőjeként;
(emlékszik-e még valaki a stoppoló-
fákra és oly komplex hátterükre?)
aki mindig is a  f e s l é s
(amiben hisz!)  e l l e n é b e n
á l l (mely álláspont tartós tart-
hatóságában kételkednie sokezer
oka van) - éppcsak azóta már efféle
szerszámok nélkül; így, fokozatosan
és lényegében észrevétlenül feslik ki
maga is a Táguló Világegyetemből,
mint az említett s egyéb praktikus
taktikák -
- ha volna sors és képes
lenne a legcsekélyebb iróniára: annak
tulajdoníthatnám, hogy éppen az
ellentábor: a romlás, foszlás, hiány,
stb. állít minden időt kiálló emléket
NEKI

tartalom

 

 

EPIKTÉTOSZ-VISSZHANG

Sohase mondd: "el-
veszítettem"  s e m m i r ő l ;
mondd: "visszadtam".

tartalom

 

 

HOMMAGE I

(egy elveszett tárgy hűlő helye

(zárósor:) túl-rég okoztam csöndet.
__________

elérkezik a Pillanat:
önmagányi [??] alatt
metszi - időlegesen evakuált -
szempontodat
__________

(idézet!) minekminekminek
__________

csíra: rég nem
__________

jajjajjaj*)
___________

(Miféle horogra-hálóba akadsz te?)
(Ha akadsz, - s miféle! - hattyúdal fakadsz-e?)
"se halak, se madarak;
de sugár se, de salak
se"
__________
(maradék: ; !  v i s s z a ? , : )
__________

 

 

*) hatás; vissza-

tartalom

 

 

PORTRÉ, GYUFALÁNGBAN

lelkem elillan,
vánszorgok utána
- pálinka gyengül így,
nyitvafelejtett üvegben,
otthagyott pohárban:
tündér alkohol tűntén
lassan párolgó, nehéz,
émelyítő lötty

tartalom

 

 

KAVAFISZ-VISSZHANG

legalább egy ízben el kell menni,
messzire kell menni minden
szerető szem elől; le kell hűteni
szívek kölcsönös lobogását, épp a leg-
melegebb szivekét - másként
hogyan is volna kívánható, hogy aki
térdén lovagoltatott, stb.: egykor
bájoshibás személyedet apránként elfogadja,
m á s -ként?
Mesterlegény, - ha lány vagy is -
mennél messzebbre! (Úgyszólván közömbös:
kikkel, hol, mit tanulsz. "Tanulsz"-e.
V i s s z a  k e l l  j ö n n öd , hogy itt  l e h e s s .
És ha szived töröd össze - ímmár: megint -
akkor is. Akkor ezt tanultad. Elég szív-
törős az egész.
Csak az a fontos: mennél messzebbre
s legalább! egy ízben.) El kell menni

tartalom

 

 

HOMMAGE II

EGY K. D.-VERSHELYZET
(SIK)TRANSZFORMÁCIÓJA,
KIVÉDETT RIMHELYZETEKKEL

"Pajtás, dalolj hát, mondd utánam:
Mi volt a mi bajunk korábban,
hogy nem jártunk a föld porában?
Mi fájt szivednek és szivemnek
Caesar, Napoleon korában?"

Míg itt Budán iszom söröm,
holtbiztos, hogy Pesten  n e m  é l e k ;
(itt-ott talán még emlegetnek,
de tudjuk, mit ér az efféle)
így vagyok én halott Rómában
s Londonban, hej! meg se születtem;
Delhiben hiába is ráznak:
soha-soha nem ébredek föl;
nyomom sincs Philadelphiában
s ki emlékezne rám Pekingben?
- kisebb helyekről nem is szólva.
Ha itt is így lesz? meg se kottyan.

tartalom

 

 

MEANDER

mintha örökké havon járna
olyan halk meg kell hallani
mintha örökké havon járna
nyoma világos fekete
nem fázik annál hidegebb
mintha örökké havon járna
rajza dallama végtelen

tartalom

 

 

GEORGE-VISSZHANG

ímmár tulajdonságom vagy: jobban
vigyázok rád mint te önmagadra:
kor-rongálta tényedbe nem botlasz

bennem: ki néz téged lát valóban
ki igazán keres téged lel ott az
- lángod hűlt helyemen is lobogna

tartalom

 

 

HOMMAGE III

HIEROFONTÉSZ

"Bizonytalan volt a nyár, nagyon
nehezen indult, de most itt van.
Olyan mélyen, megadással és hirtelen
aranyos terhességgel, hogy ősznek
látszik. Szép nap van, nagyon szép
nap, és a világ csak egy-egy
napból áll, mindig egyetlen jelen
levő napból, hiszen a tegnap nincs már,
a holnap nincs még, az emlékezet
csalóka, irreális, megfoghatatlan
valami, idegesség és irizálás, a jövő
pedig bona fide feltevés, és a hipo-
téziseket nem szeretem.
Szép nap van, ma,
ma! és ha valamit akarok, ha valamit
szeretek, azt ma akarjam és ma szeressem.
Ebbe az egy napba, mint valami óriási
aranymedencébe vagy zöld tükörbe merül el
minden, de minden, az élet, a szerelem, az evés-
ivás, a vallás és a történelem minden
lehetősége, ünnepélyesen, jelentőség-
teljesen, mint Zsuzsánna
lába a fürdőben.
Rezegtek az apró levelek a fiatal
fákon, miért, meddig"

tartalom

 

 

FEBRUÁRI ÁG

nyárnak és télnek
kétélű próbáin túl
szívós és szürke

tartalom

 

 

 

 

 


 

elégiák

 

 

PÉNELOPÉ II

tétlenség tervét
szövöm éjszaka - nappal
fölfejtem azt is

tartalom

 

 

ROMÁNC

Lám, ez a kedves nő is
mellettem öregedett meg
a metrón:
föladva
(előnyös) profil-
helyzetét, szembefordult.

tartalom

 

 

HIR

végzetes száguldásunk lassított filmjét
nem tűrte tovább tétlenül játszani:
mohón betört a múltba (azóta
a legváratlanabb dolgokra számíthatunk,
onnan is) - jó lesz figyelni

tartalom

 

 

"mivel, sajnos, akkoriban már megtanítottak

számolni is: hároméves korom óta valamim
számontartja minden léptemet és lépésenként
félretesz egy-egy porszemet, hogy meg ne
feledkezzen az egészről - ennyit már
nem lehet fölemelni. Számolom, mennyi
villany világított miattam - mikor is tudnék
bármiért annyi pénzt adni, amennyibe
c s a k  e z  került? Összeszámláltam:
hány tonna nőt, férfit szerettem (s hogy
ezek közül  v i s z o n t ?) - Alig bírom el
mindezt: számoljunk, számoljunk  e z z e l  is"

tartalom

 

 

ALAPMŰVELET

mihez adjak, mit?
kihez, kit? hogy mibb leggyen?
vagy kibb? s mivégre?

tartalom

 

 

ÜZENET

Lévén Helsingőr mód  f e l e t t  főzáros
s mert - kiben van - gyógyíthatatlan a Dánia-mánia:
fogd kézen Oféliádat s vidd vidékre;
a jó játék ott se bérremenő.
Vedd eszedbe: Fortinbras oly halánk!
- ő most már így-úgy meglesz nélküled.
Hiányozz, Királyfi. Tiéd hiányi trónunk.

tartalom

 

 

NYILTTÉR

Ezúton közlöm:
m i n d e n  anti- hoz képest

tartalom

 

 

APOLÓGIA

- mert a Legcsekélyebb Eltérés a döntő
s a legkisebb kimoz-
dulás első moccanása: az utazás végzetes
lényege, a legizgatóbb, a szín-
tiszta kaland;
a többi
csak mennyiségi halmozás, lihegő
szorgalmi-feladat, pöffeszkedés, készletgazdálkodás.
Élet és halál között is: mikroméretű mi  c s o d a ?  de piros
és zöld között, de jó és rossz között is: a forduló-
pont megnevezhetetlenül kiterjedten, mégis
érzékbevágóan kétségtelen különbség;
- csak a (még-)
kicsit-fiús kamasznők vonzása megszokhatatlan.

tartalom

 

 

FARKASSZEMKÖZT
A SZFINXSZEL

Kérdezhetsz: győzöl
- választ, Drága Szörnyeteg,
nem, nem és nem kapsz.

tartalom

 

 

FEHÉR KENDŐ LOBOG,
LÁTSZÓLAG MINDEN OK NÉLKÜL

NEM ÜGY AKART ELMENNI,
tudom! (beleértve, hogy
megvan a véleményem minden
tudható felől) - hiszen
senki - tudom - nem úgy akar
elmenni; aztán elmegy,
ahogy sikerül (ha ugyan
még nincs meg a véleménye
minden elmenés felől);
szóval: nem ú g y .
Ennyi
csaknem biztosnak tekinthető
ilyen estekben

tartalom

 

 

EGY HAIKU TÚLCSORDUL

ikrásodsz, mézem,
színed mélyül, aranyam,
borom, erősödsz;
hunyoroghatok-e még
fényedben, napom?

tartalom

 

 

(AKÁR-

micsodá)nk hullámtermészetű lévén
- s eképp korántsem rendületlen státusz -:
résen kell lenni (hogy mi-minden résén,
az sem rögzíthető, akárhogy is bámulsz);
így hát a (mi-csodál)ás olyigen alkalomhoz
kötött dolog, hogy úgyszólván e g y azzal
- s milyen (mi)csoda az, mit alkalma hordoz
de nem kapható elő, mint egy terüljasztal?! -
Ne többet erről; nehezebb, mint bármi:
(micsodá)val (micsodá)t  el  t a l á l n i .

tartalom

 

 

CANTICUM CANTICORUM

úgy vágyom rád, mint ha itt se lennél

tartalom

 

 

HOMOKÓRA

Végy egy(két)ségnyi Valamit.
Legyen elébb a felsőbb testben.
Várj nyugton-nyugtalan, amíg
- fontos! viszonylag zárt rendszerben: -
alulra szépen átfolyik.
(Nincs semmi különleges ebben;
ennyi mindünknek adatik.)
Ki hosszabban él, meg se rebben,
midőn  v i s s z a f o r d í t t a t i k
- hiheti: micsodásodik ezzel.
S mi más történik, párszor-egyszer?
Fönt csak múlik, lent meg telik.

tartalom

 

 

CIVILIZÁCIÓ III

robbannék. Békés
célokra alkalmazva
hasadozgatok

tartalom

 

 

EGY OLDAL
AZ EXPEDÍCIÓS NAPLÓBÓL

legzetelállítóan kalandos öröm
forrása: hátatfordítani szobám
nagyobbik részének is; micsoda
hozadékkal szolgál a maradék!
Körük szűkülvén, szívenüt egy-
egy (igazán nem rejtőzködő, csu-
pán szerény) tárgy erotikus
szépségvagyona. - Az ablakdesz-
ka némely repedései minden
öregség nemes törődöttségével
néznek vissza zsengébb seb-
helyeimre. - Azon a víz?zöld
üvegtesten megbotló fényt is:
látni kell. - Itt régiekből
újabb emlékek születnek, szemem
láttára; ilyen, csaknem hely-
telen helyet már-már időtlen
idők kereszteznek. Micsoda szív-
szorítóan kecses kis saruk tűnt
madárlábnyomába ered a lábatlan
lélek! - persze, helyén is ki-
tartva: tartandó másfajta talpak
esetleg közelegve-tipró lépteitől.
Antiiprémiumom mámorító lehetősé-
gekkel tárul elém: a fotelt bár-
mikor még  k ö z e l e b b  húz-

tartalom

 

 

ECCE HOMO V

ha tisztálkodunk:
eltávolítjuk a koszt
- m á s közelébe

tartalom

 

 

MAGÁNÜGY

Nevetgélő aggodalmam tárgya, ahogy magasfokú
figyelemösszpontosításom ellenére? következtében?
össze-összecserélek két-két nagyon is különböző
cselekvést, melyeknek titkos, de valóságos, belső
közös nevezője, hogy számomra egyformán mélységes ellen-
szenvvel végzett kötelező gyakorlatok;
a hamu-
tartó-ürítés és -mosás helyett bekapott 3 szem
(milyen) tabletta, majd a nyelészavarokat fokozó
önkiröhögés igazán a legeslegenyhébb (mivel mindenestül
intimszférában zajló) példám, még akkor is,
ha - mint kizártnak tartani nincs okom - egyszer
ugyanez a ködés majd a csikkekre leslukkolt
3 korty HYPO után fog megkrákogtatni még;
node a k i -
felé is ható lehetőségek korlátlansága aggaszt:
- ne is tovább! (Még ötletekkel lássam el magam?
nagyított és sokszorosított lelepleződhetésre?
hiszen már így is, hányszor! csak: erre se figyelnek,
szerencsére.) - Se rossz, se jó, míg meg nem tudja más:
forrásába torkollik a hideglelős kuncogás.

tartalom

 

 

(UGYANAZ

mikor a papírszelettel, késpengével,
megnyálazott ujjal, vagy egyéb,
műgondot és rögtönzést szerencsés
arányban egyesítő módon begyűjtött
hamuhengerkét, hamulepényt, hamu-
pillangót, pormacskát, holt-hajszál-
hektakombát, virág- és grafitporkupacot
úgy ejtem, fújom, kenem, csapom
a - nem épp üres - hamutartóba, hogy
annak tartalma riadt verébcsapatként
szétrebben, hogy tágabb körben leüljön:
az méltó díja íly fáradozásaimnak)

tartalom

 

 

HÁRÜN AR-RASID

a Mindent-Tudás
Kútjába mártott fejem
elfelejt engem

tartalom

 

 

KÖZÖTT

hogyan költözhetnék mindenestül
egyetlen elragadott tekintetembe, hogy még
szemem se lássék: ne zavarja
a tiszta látszást holmi látvány; hogyan boruljak
le térd nélkül, minden nélkül:  m i e l ő t t ?
ennyire
nem tudni csak azt lehet, amit tudtunk egyszer, egyszer
tudni fogunk, de mit  g y a k o r o l n i  (már csak
kényszerítő alkalom híján is) mód nincs; ami
a halálosan biztos tudás két csillagmesszi pillanata
között  e l k é p z e l h e t e t l e n

tartalom

 

 

 

Eleje

Ugrás a versek letöltéséhez...

Vissza XSAk OtthonLapra