jelek és ábrák egy korsó cserepein

Eleje

Útikaland  A napok ősze  Axióma  Bejön, majd kimegy két jelmezes figura, meg egy mezítlen  Kilégzés  Weimari emlékkönyv-lap  Xénia  Védőbeszéd  Egy románc szinopszisa  Találkozó  Metaoptika  Hívságos tárgyak nyomorúsága  Emberi mű  Párbeszéd  Civilizációs Patt  Aszinkron  Helyzet, jelentés  Ecce Homo  Depresszió  Ginspetrandori  Pálya, kép  Két udvarias gesztus  Gyökér, vérség, stb. Egy tökéletes bűntény forgatókönyve  Politika  2 koan  Egy gyakorlat  Öregség (2.)  Halott  A kérdés  Fohász  Koan  Axióma  Goethe-haiku  Li Tai-Po válaszol  Hommage Egy lehetséges bölcshöz  Pont  Axióma  Állás, pont Háború  Egy vallomás  Újabb válság-fok  A látvány  Főhajtás a dramaturg előtt  Gyermekdal  A legjobb kivánságok-ból  Axióma  A Nagy Játék  New Age  Axióma  Hideg hármashangzat  Ott  Csönd-koan  Szép Ernő — visszhang  Az is Egy megváltás élmény  Kavafisz hangminta  Paragrafus az öntörvénykönyvből  Vagyonnyilatkozat  Egy Nimfaun délutánja Beköszöntő

A szerző korábbi művei

Útikaland

Egy pille illeg
hajóm orrán: bámulom:
most ő kormányoz.

 

 

· · ·

 

A napok ősze

A Délután nem
fenyeget, nem ígéret:
erős és csöndes.

 

· · ·

 

Axióma

Emberi művet
csak abbahagyni lehet
— befejezni: nem

 

  · · ·

 

 

 

Bejön, majd kimegy két jelmezes figura, meg egy mezítlen

 

A keserű W.S. dudorászgat

 

“Mint egy elcserélt kabát:
lötyög rajtam e világ;

máskor fullasztón szorít:
rendszertelen rend szerint.

Dagálylik és elapad,
mint egy részeg gondolat.

Belebújok – kibúvok.
(Bujdokolni sok az ok!)

Sivatag-sivár e nász:
nem szerelem, csak gyakás.

Befelé is? kifelé.

— Türelmes vagyok belé.”

 

 

Don Carlo Gesualdo utolsó madrigálja

“Át kell emelnem hozzátok a Jót,
mi lelkem vermében ragyog és vacog!
Én nem tudom: mi vagyok, de vagyok
s Én Uram nékem valamit meghagyott.
— Számosan vagyunk így-vagy-úgy gyilkosok,
ám Élő Zenét szülni csak kevesünk szokott…

Élni: rossz voltam – hadd legyek jó halott!

Lelkem Üdvéért imádkozzatok.”

N. N.

Levél vagyok. Zárt küldemény.
Dolgom: hogy kézbesítsem.
— Ha föltépném, sem érteném:
Istennek írta Isten.

 

  · · ·

 

Kilégzés

Valamit kinyitni.
Valamit letenni.
— Eloldozni valamit valamitől
és visszaadni végre ezt is, azt is.

 

  · · ·

 

Weimari emlékkönyv-lap

Az élet úgyis mondja önmagát;
rohan a rohanás, árkon-bokron át.
— Ám, ha a Világ szólalhat meg benned:
állj meg. Hajts fejet. Hangjának adj nevet.

 

  · · ·

 

Xénia

Adj, adj és még adj! Gátlás nélkül, mohón,
ahogy szeretkezel, adj, ahogy napozol:
nem tudva, mért vagy, ki vagy, kié s hol vagy!
Ma add, mit kaptál. Hamispénz a “holnap”.

 

  · · ·

 

Védőbeszéd

Gyertyára sem vet
rossz fényt az, hogy folyton fogy,
amíg világít.

 

  · · ·

 

Egy románc szinopszisa

Mind a ketten csak téged szerettünk.
Én is — te is.

 

  · · ·

 

Találkozó

Úgy tervezem,
hogy ez búcsúzás volt.

 

  · · ·

 

Metaoptika

Némelyik árnyék
jelentőségteljesebb,
mint ami veti.

 

  · · ·

 

Hívságos tárgyak nyomorúsága

Tükröt és órát
csakis antik-korában
néznek magáért.

 

  · · ·

 

Emberi mű

fából faragott fa

 

  · · ·

 

Párbeszéd

— Csak rémeket látsz…
— Nem csak! De, ha már vannak:
látom őket is.

 

  · · ·

 

Civilizációs patt

piszkos a fürdővíz

 

  · · ·

 

Aszinkron

Nem én kések.
A világ siet.

 

  · · ·

 

Helyzet, jelentés

Hőhányó venne inaktív petőfit.
Nemzet van. Dal nincs. A PITI tetőzik.

 

  · · ·

 

Ecce homo

Gyanúba fogjuk a Tökéletest
és magyarázgatjuk az elfogadhatatlant.

 

  · · ·

 

Depresszió

…olykor, ha bármit is teszek:
mindent valami más helyett…

 

  · · ·

 

Ginspetrandori

LÁTTAM NEMZEDÉKEM LEGJOBB ELMÉIT…

minthogy

A RETTENTHETETLEN HÜLYÉK KORA…

valóban; mindazonáltal

ITT FOLYIK PÁR DOLOG

·
·

 

  · · ·

 

Pálya, kép

Hányszor maradtam
életben! – ne szomorkodj,
ha fáradtnak látsz.

 

  · · ·

 

Két udvarias gesztus

Felnézést kérek…

*

— Ne tessék parancsolni!

 

  · · ·

 

Gyökér, vérség, stb.

A Hegedűről
kevésnél is kevésbé
szól, hogy “fa”, “bél”, “szőr”.

 

  · · ·

 

Egy tökéletes bűntény forgatókönyve

kivárom és túlélem
végelgyengülésedet

 

  · · ·

 

Politika
hommage a W. S.

Kesze-kusza adó-vevők
össze-vissza adnak-vesznek:
összeadnak, visszavesznek,
visszaadnak, összevesznek;
s kik úgy hiszik: “Ők nem! nem Ők!
nem részesei e heccnek!”
— így adván az Előkelőt —:
mind ők fizetik a cehhet.

 

  · · ·

 

2 koan

Zalán Tibornak
 

(Dánia, stb.)

határtalan börtön

 

 

(Civilizáció)

Eldobható Eldobó-Gép

 

  · · ·

 

Egy gyakorlat

(mindennapi teszt-kérdés/2.)

Magadtól kérdezd:
ajtód azért fontos-e,
hogy zárd? vagy, hogy nyisd?

 

  · · ·

 

Öregség (2.)

Van, amikor csak
emlékszem arra, ami
éppen történik.

 

 · · ·  
 

Halott

árnyat vetettem.
Sóhajt aratok

 

  · · ·

 

A kérdés

— Hová sietnél? Hiszen ott vagy.

 

  · · ·

 

Fohász

Egy mozdulattal
visszatalálni.
Nagy Víz,
oldj föl és ossz szét.

 

  · · ·

 

Koan

Az út nem utazik.

 

  · · ·

 

Axióma

A csúcs is: gödör,
ha a Hegymászó meg nem
kérdi: Hogy vagy, Hegy?

 

  · · ·

 

Goethe-haiku

Mindig legyen két
Jó Könyv kezedügyében:
ezt írd, azt olvasd.

 

  · · ·

 

Li Taj-Po Válaszol

— Mért iszol folyvást?
— Habár élek: valami
jót csak kell tennem…!

 

  · · ·

 

Hommage

…ó, te embernyi tücsök,
Gigászi Hangyák között…!

 

  · · ·

 

Egy lehetséges bölcshöz

Mértékkel élnél?
— A mértéktartásban is
légy mértékletes.

 

  · · ·

 

Pont

Holott most inspirált vagyok
— azaz: együtt cél, eszköz, ok —
ám épp, mint némely verseket
épp nem szabad, épp nem lehet
történtté tenni (fontosabb
dolog képezvén dolgomat,
vagy szakmám Kétnevű Ura
tiltja: Ízlés, Öncenzúra);
megcsökve hát e pontnyi poszton:
halálom újra elhalasztom.

 

  · · ·

 

Axióma

Szülő és Gyilkos:
csaknem ártatlan szolgák.
Végrehajtanak.

 

 

· · ·

 

Állás, pont

Azt az anyagot,
amiből a fölösleges gyerek,
meg a szükséges háború készül
(mondhatni: egymás oka és megoldása)
— azt
gyűjtögessétek, gyújtogassátok,
hasítgassátok
nélkülem.

 

  · · ·

 

Háború

Isten sírni tanul.

 

  · · ·

 

Egy vallomás

hommage a Kosztolányi

Nem vagyok jó. Én nem tudom szeretni,
ki nálam is rútabb, vagy kevesebb.
Nem tudnék velük, értük élni. (Halni? semmi:
előlük menekülnék el: a lényeg ennyi.)
Igaz a könny. Lelkemből ered, ha pereg;
ám ez csak részvét. Más a szeretet.

 

  · · ·

 

Újabb válság-fok

Nekem már Mozart
zenéje sem öröm, ha
látom: mást zavar

 

  · · ·

 

A látvány

Létem Mosolya
minősülhet szemedben
hülye grimasznak

 

  · · ·

 

Főhajtás a dramaturg nyomorúsága előtt

Bele-él-hal, hogy
nászukat tegye szebbé
— s Ő sosem élvez.

 

 

· · ·

 

Gyermekdal

—Mit hiszel: mit teszel,
ha majd egyszer nagy leszel?
— Irígylem majd a törpéket,
hogy kis helyen is elférnek!

 

 

· · ·

 

A legjobb kivánságok-ból

Úgy aludj el, úgy
halj meg, ahogy almába
harap egy gyerek.

 

 

· · ·

 

Axióma

Akiben Isten
hisz: teljesen mindegy, hogy
hisz-e Istenben.

 

 

· · ·

 

A nagy játék

Alkoss egy költőt,
aztán hagyd, hogy írja meg
saját verseit.

 

 

· · ·

 

New age

Teljesség Lánya!
Nincs szebb, jobb, mint elvesznem:
Részleteidben.

 

 

· · ·

 

Axióma

ahol, akárhol,
akárki imádkozik,
az a hely: templom

 

 

· · ·

 

Hideg hármashangzat
(Wu Wei)

egy szűzfehér tárgy
kékfehér árnyéka a
hófehér havon

 

 

· · ·

 

Ott

Ott állsz a Vihar
Dobbanatlan Szívében.
Állsz. Állsz és mozgatsz.

 

 

· · ·

 

Csönd-koan

Hó. Hegy. Hold.

 

 

· · ·

 

Szép Ernő — Visszhang

Végy egy Ezt-vagy-Azt,
emeld föl a szívedig
s vigyázva tedd le.

 

 

· · ·

 

Az is

Az is áldassék,
aki elmosogatott,
asztalt söpört le, és helyükre tolta
az ülő-alkalmatosságokat
(hogy tisztes körülmények szolgáljanak
a következő étkezéshez)
az Utolsó Vacsora
után.

 

 

· · ·

 

Egy megváltás-élmény

nyelvem elolvad a szádban,
számban elolvad a níelved.
Szóviharból kimenekedvén:
közlünk

 

 

· · ·

 

Kavafisz-hangminta

Szépségedre, ha van, büszke ne légy. Kaptad.
Szeresd, örülj neki.

És, ha tűnik,
veszteségnek, szégyennek ne tekintsd. Mondd,
-nem, ne is mondd, érezd csak- “köszönöm, hogy
voltam szép is, mások és a magam gyönyörűségére.
— Jaj, de milyen szép is most már kipihenni magam belőle…!

 

 

· · ·

 

Paragrafus az öntörvénykönyvből

Tanítani szabad.
Vizsgáztatni: nrm.

 

 

· · ·

 

Vagyonnyilatkozat

mindenemet szóvá tettem

 

 

· · ·

 

Egy Nimfaun délutánja

— — Iszunk is. Közben
csókoljuk, bámuljuk és szépítjük egymást.

Vágyunk arra, ami van.

És bízunk benne, hogy egyikünk sem ígér
másikunknak semmi olyasmit, ami
                                                        volt
                                                               lesz.

 

 

· · ·

 

Beköszöntő

Ne terítsetek.
Ne bontsatok ágyat. Csak
búcsúzni jöttem.

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

---

a szerző korábban megjelent könyvei:

 

 
 

– Az Ön műveinek kritikai megitélés szélsőségesnek mondható. Tandori Dezső “eredendő költő”-nek minősíti, Tarján Tamás szerint “Fodor Ákos lírája érett, magasrendű, megragadó”. Spiró György így ír: “…versei segítenek élni.” Olyan kritikusa is akadt viszont, aki kétségbe vonja: egyáltalán versek-e az Ön versei?

– Bizonyára mindannyiuknak igazuk van.

– Lehetséges ez?

– Lehetséges.